Kezdeti évek:
Oroszellenesség és a fordulat
Orbán Viktor nem volt mindig oroszbarát, putyinista politikus. Amikor a politikai érdeke úgy kívánta, még a nyugati szövetségeseink mellett szólalt fel.
1989.
1989-ben Nagy Imre újratemetésén tartott beszédében még úgy fogalmazott: “Ma sem engedünk ’48-ból, így nem engedhetünk ’56-ból sem. (…) Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. (…) Ha nem tévesztjük szem elől ‘56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.”
2007.
2007-ben is még nyugatbarát politikus képében tetszelgett. Akkor arról beszélt, hogy “Mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy ezek a dolgok visszamásszanak az ablakon”. Azt is mondta, „Lehet, hogy az olaj Keletről jön, de a szabadság mindig Nyugatról érkezik.”
Egy másik interjúban odáig ment, hogy kijelentette: “Nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!"
2008.
Ellenzékben még ellenezte titkos szerződések megkötését az oroszokkal. Mai szemmel különösen érdekes látni, hogy akkor Orbán még azt hangsúlyozta, “Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak, hogy mi ne tudhassuk meg, hogy pontosan honnan, kik, hogyan befolyásolják az életünket, és pontosan milyen gazdasági számítások alapján várhatjuk Magyarország felemelkedését vagy éppen meggyengülését.”
Szintén 2008-ban szólalt fel az erőszakos orosz politika ellen. Egész konkrétan arról beszélt “nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt”. A legkevésbé sem mondható tehát, hogy Orbán mindig putyinista, oroszpárti politikus lett volna.
2009.
A hangos nyugatpártiság 2009-ben kezdett megváltozni. Sok rejtély övezi a fordulat okait, miértjeit, néhány dolog azért biztos: 2009-ben Orbánt meghívták az Egységes Oroszország (Putyin pártja) kongresszusára, Szentpétervárra. Ez azután történt, hogy szinte biztosra vehető volt: Magyarország következő miniszterelnöke Orbán Viktor lesz.
A találkozón fél órás privát beszélgetésen vett részt Orbán Putyinnal. A találkozó után fordult nagyot Orbán addig nyugatpárti, oroszellenes politikája. Hirtelen nagyon Putyin-baráttá vált. Azt a mai napig nem tudni, mi volt a látogatás oka, és mi történt pontosan abban a fél órában. A hirtelen fordulat miatt sokan azt gyanítják, kenőpénzt kapott Orbán. Mások pedig úgy vélik, megzsarolták az oroszok a miniszterelnököt.
Sokan viszont azt a verziót ismerik el, mely szerint Matolcsy György ötlete volt a keleti nyitás. Persze vannak, akik nem tudják elhinni, hogy Matolcsy képes lenne Orbánt ilyen szinten befolyásolni, hisz nem az eszéről ismerik. Mégis többen elismerik a Fideszből, hogy Matolcsy a 2008-as világgazdasági válságból annyit szűrt le (ez amúgy sokat elárul hozzáértéséről), hogy a nagy keleti gazdaságok felemelkedése várható, a Nyugat rovására. Orbánnak pedig bejött ez az ötlet, mert neki meg az antidemokratikus, diktatórikus, elnyomó berendezkedés tetszett a keleti világban. Ezt pedig jól el tudta adni Matolcsy ötletével.